Hiába ment akkorát Kate McKinnon az elmúlt hetekben az interneten, hogy fél Amerika is az Animal Cannibals világhírű slágerét, a Yozsefvárost dúdolja munkába menet, A kém, aki dobott engem sajnos leginkább kiszámítható és unalmas volt.
Kis hazánk ismét számos másik ország városát játszotta el, szokás szerint 1-1 vágóképet felvettek más helyeken, hogy úgy tűnjön, bizony itt több városról van szó, azért a szakavatott pesti szemet nem lehet átverni. És hát nem is kell, már csak a büszkeség miatt érdemes megnézni a filmet, hogy a mi kis fővárosunk továbbra is mennyire csodálatos és zseniális hely, ha már más miatt nem is nagyon érdemes beülni rá. Leginkább akció-vígjátékként lehetne definiálni A kém, aki dobott engem-t, viszont néhol még az én sokat látott szemem is kikerekedett, mennyire brutális képsorok is voltak a vásznon, bár ezt még bőven elbírta a 16-os karika.
A sztori faék egyszerűséggel gyalulja le az ártatlan ember utolsó agysejtjeit, és itt jönnének a karakterek, akiknek menteniük kellene a menthetőt, de csak olaj a tűzre. Egyedül Kate McKinnon volt az, aki konkrétan ezt a, nem tudok szebben fogalmazni, foshalmaz a hátára vette és tényleg próbálta viccessé tenni és sokszor sikerült is neki, hisz nagyjából az ő karaktere volt az, akire poént is írtak a készítők. Mila Kunis meg hát ott volt. A mellékszereplők közül pedig simán tudok kiemelni többet is, mert annyira botrányosan rosszak voltak, hogy bocsánatot kellene kérniük ezért. Ott van például Hasan Mihaj ügynök karaktere, aki folyton a harvardi végzettségével vág fel, egyszerűen annyira borzalmas nem vicces, hogy én éreztem kínosan magam.
Tudod, amikor más csinál szart, de még te érzed szarul magad miatta, hogy ő is ember. Justin Theroux, aki a kémet játszotta, ugyancsak hozta a fentebb említett színvonalat, Sam Heughannal karöltve, néhol már-már a Barátok Közt színvonalát is megszégyenítve. Összességében azért nem egy katasztrófa a film, leginkább Kate McKinnon miatt, aki miután csinált egy laza országimázs reklámot a Yozsefvárossal Jimmy Fallon műsorában, a vásznon sem hagyott cserben minket, nagyon igyekezett és jól érezte magát a filmben, és ezt át is adta nekünk is. Kár, hogy nem volt elég a boldogsághoz.