Egyre inkább téma manapság, hogy a közösségi médiaoldalak (Instagram, Facebook) milyen különböző módokon ártalmasak. Növeli a külsőségek szerepét, a megfelelési kényszert, a nyomást. Mindenki tökéletes profilt szeretne felépíteni, és mindenki méregeti magát a másikhoz. Az érvényesülés fokmérője pedig nem más, mint a közösségi médiaoldalak legmeghatározóbb fegyvere (erről ír részletesebben az Eurek Alert is): a lájkok. És természetesen mindig a szomszéd kertje zöldebb…
Éppen ezen problémákra tett most megoldási kísérletet az Instagram – írja a HVG. Egyelőre még csak néhány országban (Új-Zéland, Ausztrália, Írország, Olaszország, Japán, Brazília) vezették be, hogy a fotók alatt eltűnnek a lájkok, és csak egyéb tartalom tekinthető meg a helyén. Azonban még azt sem tudjuk, hogy meddig tart, sem hogy hogyan tovább, de a visszajelzésekből ítélve az akció sikeres. A felhasználók minden várakozást felülmúlták pozitív reakcióikkal.
Hogy miről szémoltak be?
Volt felhasználó, aki arról számolt be, hogy a lájkok mustrálása helyett több ideje jut szórakozni, és nem kell többet amiatt aggódnia, ki mit gondol a felpakolt tartalmairól, így megszaporodtak posztjai. Egy másik felhasználóban a társadalmi nyomástól való megszabadulás éppen ellenkezőleg hatott. Már nem érzi kényszerét a folyamatos feltöltéseknek.
Lehet, hogy máshol van a kutya elásva?
Egy valós problémáról beszélünk, de számomra az is elképzelhető, hogy nem a lájkok ezen jelenség főbb mozgatórugói. Mert emberekből vagyunk, és mindannyian keressük embertársaink visszaigazolását, ez természetes. A közösségi oldalak lájkrendszere talán inkább csak az egészet megfoghatóbbá, mérhetővé teszik ezt. A médiaoldalak csupán teret adnak, esetleg felerősítik ezt a mindenkiben ott rejlő mumust.
Mert nem hiszem el, hogy a múlt vagy a jelen társadalmában ne lett volna egy másfajta fokmérője a társadalomba beilleszkedést jelentő külsőségeknek. Gondoljunk csak arra, hogy kinek milyen autója – korábban milyen hintója – van… Az ember egyszerűen utat talál magának, hol itt, hol ott. Ezért becsülöm nagyra például az olyan embereket, mint a kicsi Fiatban kocsikázó pápa, a bicikliző dán koronahercegnő, vagy a szerény életmódú Ikea-tulajdonos.
Ha az Instagram tényleg bevezetné az új rendszert, elmondhatná magáról, hogy a fent említett problémában nem “bűnrészes”. A kérdés csupán az, mi áll a médiaoldal érdekében, és hogy az egyértelműen pozitív fogadtatás ellenére megéri-e nekik folytatni kísérletüket.