Kis kedvencek titkos élete 2. – Kritika

A kis kedvenceink titkos élete című Universal Pictures mese 2016. augusztus 4-én jelent meg a magyar mozikba. Az egész estés amerikai animációs film rendezői Yarrow Cheney és Chris Renaud, a producerek pedig Christpoher Meledandri és Janet Healy voltak. Már az első rész is nagy kedvencünk volt, így ideje volt a második felvonásra is beülnünk.

A folytatás kapcsán szinte kérdés sem volt, hogy elkészül, hiszen már az első alkotás is több mint 875 millió dolláros bevételt szerzett az elmúlt három évben. A kis házikedvencekről szóló történet második részében Max már megbarátkozott Duke-kal, ráadásul a gazdájuk is párt talált magának, illetve családot alapított. Max eldöntötte, hogy innentől a feladata, megvédeni mindentől a kis jövevényt. Vele alszik, vigyáz rá és nem utolsó sorban nagyon szereti őt. Egy nap azonban a szülők úgy döntenek, hogy ideje meglátogatni az édesapa rokonságát egy farmon, ahova az újonnan tölcsért szerzett Max és persze Duke is velük tartott. A nagytestű barnaság még mindig az egyik kedvencünk, hiszen folyamatosan vidám, és élettelteli.

Itt jönnek a humorosabbnál-humorosabb jelenetek, hiszen két szobakutya kikerül egy olyan környezetbe, ahol minden tele van szaggal, állattal és hanggal. Rengeteg kedvenc párbeszédünk innen származik, hiszen nagyon valóságos volt az egész történetszál. Max mindentől megijed, Duke élvezi az életet, mindeközben persze ne feledkezzünk meg Hógolyóról, Gidget-ről és az otthon maradt kedvencekről. Az ő szálukon is történetek események, hiszen Hógolyót felkeresik, hogy egy cirkuszból meg kéne menteni egy fehér tigrist, akivel borzalmasan bánnak. Persze a nyúl nem tud kibújni a bőréből és rögtön ott is terem, hogy kiszabadítsa a nagycicát. Hozzájuk csatlakozik a Norman a tengerimalac, Chloe a házimacska, Buddy és Mel a tacskó, illetve mopsz. Ne feledkezzünk meg Pops papáról, aki tanítóvá vált és egy halom kiskutyát idomított az életre. Megismerkedtünk viszont a tanyán Kakas-sal, aki Max tanítójává vált, de sajnos szomorú búcsút kellett venniük egymástól, hiszen a terrier és a család csak pár napot maradtak vidéken.

Kakas szépen lassan belopta magát a szívünkbe, hiszen egy bölcs öregről van szó, aki a farmért felel. Szívén hordozza az összes állat sorsát, mint például a kisbárányt, aki a történet egy részén elszökött és meg kellett mentenie. Sok mindenre megtanította Max-et, amely által a gyerekek is csak fejlődhetnek, ha megnézik a mesét.

A második részben Max életrevalóbb lett, sokkal bátrabb és tapasztaltabb. Persze mondhatnánk, hogy megöregedett, de inkább csak kinyílt a szeme, hogy milyen nagy a világ valójában. Bár őszintén szólva egy terrier nem ennyire félős, mégha lakásban tartott kedvencről is van szó. Két Jack Russel tulajdonosaként elmondhatom, hogy ők ennél sokkal több energiával rendelkeznek, alapból képtelenek két percre megülni a fenekükön, nemhogy lakásban pihenjenek egész nap. Persze ez egy mese, így nem minden valósághű, szóval eltekintettem ettől a kis bakitól úgymond.

Max és Duke a tanyán találkozott kisbáránnyal, pulykával, tehenekkel és mindenféle háziállattal. Gidget-et kiválasztották a macskák királynőjévé – hiába egy kutyáról beszélünk, akit Chloe cicává idomított. De a tigrisnek is szép sorsa lett a történet végére.

A rajzfilm története tovább folytatódott, amely gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes lehet. A látványvilágot remekül megalkották, hiszen a számítógépes technológia segítségével nagyon jól kidolgozták a karaktereket. Hihető és valóságos volt abból a szempontból, hogy a Jack Russel-lek valóban tudnak félni, de az ösztöneiket gyorsan fel lehet ébreszteni. A tanyán élő állatok viselkedése is hasonló volt, mint a való életben, tehát nem tanítja rosszra a gyerekeket. Bár hat éven aluliaknak nem ajánlott, bátran mehetünk velük is moziba, nem fognak sem félni, sem megijedni a történettől.

A második rész 80 millió dollárból készült el és a mai napig 262 milliót hozott a konyhára, közel egy hónap alatt. A siker elmaradhatatlan volt és reméljük, hogy találkozhatunk Max-szel, Duke-kal és a többiekkel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük